Még életben

Ezzel a poszttal egy sorozatot indítok útjára infrastruktúránk egy kisebb, de annál fontosabb részének frissítéséről.

Szóval kezdeném azzal miről is van szó. Kir-Dev-es szerverállományunk két fizikai vasból és egy cloud vm-ből áll. Most az előbbiekre koncentrálnék, azok közül is Meg-re, a development szerverünkre. A korábbi években eléggé el lett hanyagolva, majd évekig ki lett vonva a forgalomból. A rajta levő 12.04-es Ubuntu verzió felett már eljárt az idő, upgrade pedig elmaradt, melynek egyszerű oka, a hardveres RAID vezérlő támogatása... vagyis annak hiánya. Mivel nem tartom túl hasznosnak az erőforrás elpazarolását, úgy döntöttem változtatok a kialakult helyzeten.

Nyár folyamán, egy workshop alkalmával sikerült elindítani magát a szervert. Fellélegeztünk, fél siker. A tükrözött tömb egyik lemezével tökéletesen ment, viszont a másik lemez minden parancs futtatására I/O error-t dobott. Ezután került hozzám a gép, azonnal neki is láttam a lemezek tesztelésének. Szerencsére sok-sok óra után kiderült, nincsen semmi bajuk, így következett a telepítés - mármint csak következett volna. A gép nem akarta semmilyen módon bebootolni az USB-s telepítőt, mindegy volt, milyen külső eszközről volt szó. Ezek után a KSZK-s PXE-vel próbálkoztam, de ott sem akarta az igazságot. Végső megoldásként majdnem optikai tárolók fele fordultam, viszont nem volt kéznél semmi ehhez szükséges eszköz.

## Telepítés

Ezután jött a gondolat, mi lenne, ha saját PXE szervert készítenék. Nos elsőre jobb ötletnek tűnt, mint megvalósítása volt. Először is az egyszerűség kedvéért hanyagoltam a MacOs-t. Szerencsére volt kéznél egy üres HDD, melyen landolt egy friss Ubuntu. Mélyebben beleásva magamat, láttam, hogy az alábbi három dolog szükséges a művelethez:

• DHCP server
• TFTP
• webkiszolgáló

Akit érdekel a folyamat itt részletesen le van írva. Amit érdemes megfogadni minden egyes konfigurációs fájl szerkesztés után:

Check if ... service is running or not with command:



"sudo systemctl status ..."

Igen, enélkül nehéz észrevenni az esetleges typo-kat. Ezek után az Ubuntu Server telepítés már gyerekjáték, majdnem a next-next elvet követi, az egyetlen fontosabb mozzanat a RAID tömb beállítása. A dedikált RAID vezérlő használatának ötletét elvetettük, mivel nem támogatott, illetve számunkra csak nyűg lenne és nem igazán profitálnánk belőle. Maradt a szoftveres RAID. Szerencsére a telepítő lehetőséget nyújt ilyen egyszerűen megoldani a kérdést:

Halkan megjegyzem, hogy telepítés során engedélyeztem a csomagok automatikus frissítését is. Kövezzen meg bárki, de korábbi tapasztalatok alapján a karbantartás el szokott maradni és az egyes biztonsági rések nagyobb veszélyt jelentenek, mint az esetleges kiesések.

Következő részben a szerver konfigurálásáról mesélek...